Még életünkben nem voltunk mantrakoncerten – eljött az idő!

Kiskoromtól fogva a zene jelentette számomra azt a felsőbb hatalmat, amit nem kívánok nevén nevezni. Valami mindennél ősibb dolgot mozgat meg az emberben, ez tagadhatatlan, tartozzunk bármelyik világvallás hívei közé. Deva Premal, Miten és Manose koncertjén végérvényesen bebizonyosodott számomra, hogy így is van.

Amikor majd' kétezer ember énekelt egyszerre. Volt, aki betéve tudta a dalokat, akadtak, akik ott tanulták meg a szöveget a kivetítőről, amely gyönyörű képekkel varázsolt el minket és repített egyenest Tibet és India lelkébe.

Az első hangok magukkal rántottak. Majd felcsendült Deva bársonyos, kristálytiszta hangja, Miten gitárja és Manose fuvolája. A „triumvirátust” három másik muzsikus kísérte. Szinte egyszerre hangzottak fel az „Om"-ok, a közönség együtt rezgett a színpadi varázslókkal. Megszületett az összhang. Később Deva és Miten elmesélték, hogy mennyire boldogok, amiért immáron már másodjára hívják meg őket kis hazánkba. Közvetlenül beszéltek a közönséghez. Mintha a nappalijukban ülve társalognánk meghitten, összekapcsolódva. Egységet kovácsoltak. Apró kis gyerkőcöktől az idős vendégekig, egészségestől a sérültig, mindenki egy volt ezen az estén. Egyszerre dobogtak a szívek, egyszerre vett levegőt mindenki.

Felcsendült a Gayatri Mantra, amely az egyik legismertebb mantra a keleti kultúrákban. Ekkor azt éreztem, amit pályám során már párszor sikerült megélnem. Valahogy úgy tudnám leírni, mintha egy forró csóva a talpamtól a fejem búbjáig oda-vissza liftezne a bensőmben. És boldogságot ad. Behunytam a szemem, és mély nyugalom és szeretet járta át minden porcikámat.

Hatalmas felelősséggel a vállukon ezek a muzsikusok olyan csodát képviselnek, amelyet  a világörökség részévé emelhetnénk. Szakadatlanul járják a világot, eljuttatva a békét és az elfogadást, az egyesülés tudatát mindenkihez.

Közel háromórás volt a koncert. Amikor kijöttünk kedves barátommal, azt éreztem, hogy elenyészett minden fájdalmam, fájó emlékem, a rossz érzések. Könnyűnek érzem magam. És ugyanakkor kimerültnek is, hiszen majdnem végig énekeltem a három órát... Egyfajta spirituális méregtelenítés volt mindenki osztályrésze, aki ellátogatott aznap a Kongresszusi központba.

Csoda. Nem jön más szó a számra, kezemre. És ezzel nem voltam egyedül..

Azt hiszem, egy egész életre szóló élményt kaptunk. És egy jó nagy szikrát, hogy bizony van még remény. Arra, hogy összefogva, együtt tehessünk valamit a világért. Amíg még lehet.

A legújabb Deva című albumot, amely a lélek szakrális női oldaláról szól, október 13-tól kaphatják meg a mantra szerelmesei.