Hill 4 éves volt, amikor megírta első dalát, egy gospel számot. Los Angelesben nőtt fel vallásos zenészcsaládban: édesanyja, Michiko Hill Tokióban született, és billentyűkön, orgonán és zongorán játszik; édesapja, Robert Hill PeeWee néven ismert afroamerikai basszusgitáros. Olyan előadókkal dolgoztak együtt, mint a Sly and the Family Stone és Chaka Khan.
Az énekes, dalszerző tündérmeséje ott fejeződött be, ahol a hollywoodi történetek elkezdődnek: közel állt Michael Jacksonhoz és Prince-hez.
Hill Jackson duettpartnere volt, és az énekesnő egy karnyújtásnyira volt attól, hogy tehetségét egy világsztár oldalán ország-világnak megmutassa. Az utolsó nagy turné azonban Jacko halála miatt nem valósulhatott meg – de hogy mekkora dobás lett volna és hogy micsoda energiával készült a pop királya a visszatérésre, azt az előkészületeiről készült doku mutatta meg.
A halála utáni televíziós megemlékezésben való szereplés, a film és a duett emléknyoma azonban nem volt elég Hill kiugrásához.
Maradt továbbra is a háttérben, bár nem akárkik mögött: vokálozott Stevie Wondernek, Robbie Williamsnek, Anastaciának, Mike Oldfieldnek, Rod Stewartnak és pl. Eric Claptonnak is.
Mindeközben (2012.) felbukkant a Summer című filmben – természetesen a dalaival. Spike Lee rendező még Jackson kapcsán ismerte Hillt.
„Azt mondta: 'Imádom a munkádat, láttalak Michael Jackson filmjében, és most jön ez a film. Van olyan dalod, amit be tudnál küldeni? Valójában így kezdődött az egész” – mesélte Judith.
El is kezdett zenéket küldözgetni Lee-nek, végül a rendező 10 dalát választotta ki, hogy szerepeljen a filmben.
„Ő egy fenomenális tehetség” – mondta róla akkor Lee a Rolling Stone-nak. „A legjobbakkal is együtt tud énekelni”.
Szerepelt még az Oscar- és Grammy-díjas 20 Feet from Stardom című 2013-as dokumentumfilmben is, amely a háttérénekesek kevéssé elismert munkáját mutatja be.
Aztán jött egy újabb reményekkel teli epizód: ugyanebben az évben belogolt a The Voice tehetségkutatóba (2013.), amiért kapott hideget-meleget és nem távozott győzelemmel: a TOP 8 showban elvérzett. A legendárium szerint ebben a műsorban fedezte fel Prince, a valóság azonban más: a világsztár akkor szerzett tudomást róla, amikor látott egy interjút, amelyben Judith megemlítette, hogy szívesen dolgozna együtt vele – az álom pedig valóra vált: 2015-ben megjelent debütáló albuma, a Back In Time a Paisley Parkban készült, és Prince volt a producere.
2016 áprilisáig Hill a zenész pártfogoltja, munkatársa volt. Prince hirtelen halála miatt ismét kisiklott ígéretes szólókarrierje, ő pedig mély gyászba, depresszióba és önbizalomhiányba zuhant. Évekbe telt, mire képes volt szembenézni a történtekkel, akár személyesen, akár zeneileg.
De aztán 2018-ban megjelent a második szólóalbuma (Golden Child), amelyet még kettő követett (Studio Live Session 2019, Baby, I'm Hollywood! 2021 – ezzel a lemezével járt 2023-ban a Müpában), majd elérkezünk 2024-be, amikor megjelenik a – beszédes című – Letters from a Black Widow című albuma.
A 12 dalból álló kiáltvány középpontjában Hill története áll. Közelsége a két popzenei legenda halálához a megalázó „fekete özvegy” jelzőt akasztotta rá a bulvárban. Hill nem használja ki ezt a "háttértörténetet" a zenéjében azzal, hogy a cinizmusra sekélyes fájdalom formájában (ld. rinyálás) válaszol, mintegy felerősítve azt. Az énekesnő inkább beleveti magát a mély és áthallásos érzelmi anyagba, amely nemcsak a traumát vizsgálja, hanem dramatizálja az azt követő gyógyulást és fejlődést is.
"A Letters From a Black Widow az elidegenedés érzéséből született, de talán erre az albumra van Hillnek szüksége ahhoz, hogy egy sokkal szélesebb körben ismert művész legyen" – írták egy kiritikában.